Szülők harca a gyermekben

Gyermekként sokszor hallottuk a szüleinkhez való hasonlítgatást "tiszta anyja" vagy "tiszta apja". Ahogy mások látták, esetleg még mindig látják bennünk a szüleinket, úgy ők is látják egymást bennünk. Lehet, hogy a szüleinkre hasonlítunk de nem a szüleink vagyunk. Ezt sokan elfelejtik és úgy viszonyulnak, reagálnak, mintha ők lennénk. Sokszor a gyermekben is elutasítjuk a szülőt, amit a gyermek magára vesz, pedig nem róla szól.
Aki elutasítja a gyermekei apját, anyját vagyis szülőtársát, a gyermekeit is elutasítja.

A gyermekek földi tekintetben az anyából és apából vannak. A testüket és vele az ősök energiáját tőlük kapták.
Ha az anya kitagadja a gyermekei apját, elveszi gyermekei erejét és eltaszítja őket a földi síktól, a fizikai világhoz való kapcsolódástól. Az édesapjuk elutasításával a gyermekeit fosztja meg a földeléstől, biztonságtól, stabilitástól, erőtől, az anyagi világban való boldogulástól. Akkor is, ha az apa erőtlennek látszik. Az őserőt kell felszabadítani, az adja a valódi stabilitást.

Ha az apa tagadja ki a gyermekei anyját, megfosztja gyermekeit a szeretettől, szerelemtől, békétől, harmóniától, áramlástól.
A megfosztás hiányt képez és azt erősíti ami nincs. Az ellenállásba tett erő tovább fokozza az elutasítást és a hiányt. Az erő helyett az erőtlenséget, a szeretet helyett a szeretetlenséget. Az erőtlenség vonzza mások hatalmaskodását, a szeretetlenség az elutasítást.

Ha nincs erőd megtartani magad a fizikai síkon, fogadd vissza édesapádat (akit édesanyád kitagadott belőled) és utódaid érdekében gyermekeid apját. Ha félelemben élsz, ha el vagy utasítva, fogadd vissza édesanyádat (akit édesapád tagadott ki belőled) és gyermekeidért fogadd vissza a gyermekeid anyját.
Ha szüleid kitagadták egymást benned, neked kell visszahozni őket magadban.
Akkor tudsz boldogulni az életben és felemelkedni, ha elismered a szüleidet akkor is, ha ők nem ismerik el, nem tisztelik, nem tartják értékesnek egymást.

Ugyanez vonatkozik a gyermekeidre is.
Amíg nem tudod értékelni gyermekeidben az apját, anyját vagyis a párodat/szülőtársadat és magadat, addig a fiadat, lányodat sem tudod  értékelni, mert nem értékeled a férfit/nőt, akit választottál. Mivel nem értékeled a választásodat, magadat sem értékeled. Így a veled élő férfit tudat alatt olyanná teszed amilyennek értékeled magad. Ezért nem tudsz olyan párt sem bevonzani aki értékes számodra és akinek te is értékes vagy.

A szüleink egymáshoz való hozzáállását közvetlenül nem tudjuk megváltoztatni de ha magunkban helyre tesszük a hozzájuk való viszonyulásunkat, értékelésünket, akkor jó eséllyel az egymáshoz való viszonyuk is gyógyulhat. Ennek mértéke a befogadásukon múlik.

Szüleink egymáshoz való viszonya,  értékelése saját MAGunk értékelésének az alapja. Úgy értékeled magad, ahogy a szüleid értékelik egymást. Amilyennek látják egymást benned. Ha a szüleid nem értékelnek, lenézik amit csinálsz, nem Téged tartanak értéktelennek, hanem a szülőtársukat benned.

Gyermekeink elismerése más szellemi, érzelmi és fizikai teremtményünk elismerését is megmutatja - az ősöktől hozott minták alapján. Ahogy szüleink értékelik.

Mélyebbre tekintve szüleink a mi választásunk, akiknek értékrendje az előző életeinkben tapasztaltak szerinti. Azért választottuk őket, hogy megmutassák a meg nem oldott feladatainkat és ezzel segítsenek a kiemelkedésben, a MAGunkhoz való hazatalálásban.
Kapcsolataink rendbetételével mi is segíthetjük gyermekeinket, hogy nekik már ne az ősi minták rendezésével kelljen foglalkozniuk, hanem a saját küldetésükkel, a valódi tudás felébresztésével, hogy elismerjük Isteni lényünket és éljük Isteni MAGunkat.

Nagy Krisztina Anna