Hogyan tudsz újra természetessé válni?

Amikor elindulunk a spirituális ösvényen, elkezdjük boncolgatni magunkat, hogy lássuk, mi működteti az életünket. Szétszedünk, tisztogatunk, még jobban szétszedünk, oldásokra járunk, egyiket ötvözve a másikkal, végül csak a nagy káoszt érezzük és hogy nem jutottunk előrébb. A sokféle oldás és türelmetlenség összekuszálja a szálakat. Ekkor már nem is önmagunkat kell kibogozni, hanem a sokféle útkeresés szövevényét. Amit egyik oldással helyre teszünk a másik oldással esetleg gátoljuk. Nem azért mert nem jó, hanem azért, mert másik úton közelít, ami keresztezheti az előzőt. Önmagában mindegyik elvinne a célhoz de ötvözve és siettetve csak egymást hátráltatják.

Azonban a legfőbb hátráltató tényező nem is ez, hanem a bizalmatlanság és ebből következően a türelem hiánya. Ha bízol magadban, tudod, hogy az általad választott utak bármelyike elvisz a célodhoz önmagában is. Csak járd végig, legyél türelmes és bízz benne. A te választásod. Hogyan segíthetne bármi, ha nem bízol magadban, hogy jól választottál? Ez mindenre érvényes, a párkapcsolattól a munkáig. Te választod.

Tehát ahhoz, hogy a helyünkre kerüljünk, először szétesünk, ott ahol mesterkéltek vagyunk, ahol elméből, régi programokból élünk.

Miután szétszedtük és a tisztítások során újra összeraktuk magunkat könnyen beleeshetünk abba az állapotba, hogy nem tudunk természetesek lenni. Ha minden lépésünket figyeljük, hogy a szívünkkel összhangban cselekedjünk, hogy hol van még hiba amit korrigálni kell, elvész a folytonosság. Ha mindig megállunk, hogy lássuk jó felé haladunk-e, elakadást hozunk létre. Az állandó felügyeletben elfelejtjük hogyan kell valójában élni.

Legyél természetes úgy, mint régen, amikor még nem alkalmaztál spirituális technikákat.

Bízz a szívedben, hogy teszi a dolgát és megvéd.

Olyan dolgokat indíts el, amit te szeretnél.  Ami pedig jön, nyitott vagy rá de félsz tőle, engedd de maradj tudatos, figyelj kívül, a többit bízd a szívedre belül. Ezzel fejezed ki, hogy bízol a szívedben. Ha pedig jelez, kövesd az útmutatásait.

Légy résen és figyelj. A provokációba, értetlenkedésbe ne menj bele, menj tovább. Ha engeded behúzni magad – az energiádat viszi.

Ne állj meg folyton, hogy most mit tegyél, hanem tedd ami jólesik. Amit szívesen teszel. Bízz benne, hogy a szíved vezet és megvéd. Akkor is ha nem tudod, ha nem ellenőrzöd folyton. Ezzel kiiktatod az elme felügyeletét a szív felett. Az is felügyelet, ha nem tudja mit tegyen, ha nem tudja, hogy teheti-e, ezért folyton útmutatást vár. Ez még elme-fókusz, mert az elméddel akarod a szívedet követni de az elme csapdájában vagy, mert így az elméddel élsz, nem hagysz szabad utat a szívednek.

Képzeld el, ha egy festőművészt festés közben állandóan arról kérdeznék, hogy mit fog csinálni. Jobbra húzza majd az ecsetet vagy balra? Milyen színt fog használni a következő ecsetvonáshoz? Mit fest éppen? – így elvész a szívbelisége a műnek. Nem tud szárnyalni de még festeni sem. Ugyanez zenei vonalon elképzelve még élhetetlenebb. Ugyanígy van az életben is Ha minden lépésedet felügyeled és azon rágódsz, hogy jó irányba mész-e, mit tegyél, mit ne tegyél, nem hagysz teret a szívednek és a szíved látszólagos irányítása alatt továbbra is az elméd vezet.

Próbáld ki először kicsiben, hogy milyen természetesnek lenni. Tölts el egy órát úgy, hogy tedd azt, ami belülről jön, amihez kedved van. Ne kérdőjelezd meg, csak legyél a pillanatban és engedd, hogy vigyen.

Legyél türelmes magadhoz, mert idő kell amíg megtalálod magad újra, amíg visszatalálsz a természetes állapotodba. Addig pedig bízz a szívedben és tudd, hogy minden rendben működik.

Nagy Krisztina Anna