Engedj el!

Az elengedést általában úgy tekintjük, mint végleges búcsút, teljes elszakadást. Az elengedés azt jelenti, hogy nem fogom a másik kezét de még azt sem várom el tőle, hogy az én tempómban haladjon, hanem hagyom, hogy a maga diktálta ütemben járja az útját, tudva, hogy ha egy irányba, főleg ha azonos célba tartunk, úgyis találkozunk. 

Lehet, hogy már útközben egymásra hangolódva, együtt haladunk tovább de lehet, hogy itt-ott találkozunk és csak a vágyott célban lelünk egymásra ismét.

Van aki gyorsabban halad, van aki lassabban, van aki többet bír, van aki kevesebbet. Különbözőek vagyunk, más belső motiváció hajt előre és amíg belül nem látjuk, érezzük egymást, kívül sem vagyunk képesek együtt haladni.

Gondoljunk csak a Camino-ra. Akik együtt indulnak, hogy végigjárják a zarándokutat, útközben többször elmaradhatnak egymástól. Más-más tapasztalás vezérli őket kívül és belül. De legkésőbb a végén találkoznak és érzik, értik egymást, mert a külön de mégis közös út összekovácsolja őket.

Engedd aki menni akar, mert ha hozzád tartozik, végül úgyis rád talál. Ha pedig nincs utad vele, rád talál az, kinek szíve nyitottan várja, hogy besétálj rajta, mert vár valaki az utadon, készen arra, hogy egységbe kerüljön veled.

Merj elengedni, mert akit elengedsz, esélyt adsz neki, hogy átalakulva visszatérjen hozzád.

Nagy Krisztina Anna