Engedd el!

Az élet elkerülhetetlenül elénk teszi most amit meg kell tennünk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. Lehet, hogy már mindent megtettél magadért ami tőled telt, mégsem vagy még az utadon. Talán éppen a szereteted tart vissza a haladás útján, mert nem az emelkedésnek megfelelő szintjét éled.

A szeretetnek fokozatai vannak, melyet a tudatosságod szerint élsz meg.

A szeretet alsóbb szintjein, amikor szeretünk, félünk, hogy elveszítjük akit szeretünk, hogy fájdalom éri, ezért meg akarjuk védeni. A szeretet alacsonyabb fokán érzünk így, ahol még létezik a harag, a félelem, a lehúzó, nehéz érzelmek. A magasabb szintű szeretetben ezek már nincsenek, mert ha a tudatunk tágul, tudjuk, hogy nincs miért félni, félteni, mert ami elénk került csak tapasztalás, döntés, mely a fejlődésünket szolgálja, hogy létezésünk magasabb fokára léphessünk.

Az életünk folyamatát bizonyos tekintetben mi írjuk, a döntéseink alapján egy előre meghatározott forgatókönyv szerint de vannak események, melyeket nem kerülhetünk el. Ha ez a szeretteinkkel kapcsolatban történik, nem biztos, hogy azért kapjuk, mert kevésbé szeretünk, hanem mert a fejlődésünk kulcspontja, minden résztvevőt emel, nyitja a tudatosságot. A magasabb szintű szeretet tudja ezt, nem haragszik, ha egy szeretett személy elhagyja őt. Tudja, hogy a kapcsolatukban elérték a maximumot, innen nincs közös út tovább. Lehet, hogy azért, mert más irányba tartanak a választásuk szerint és a Fényt más módon érik el. Ez a jelen időkben különösen érvényes. 

A szabadságot elérhetjük a lelkünk fejlődése által, tudatossággal, belső emelkedéssel, mely a földi életünket is felfényesíti, így a testünkben tapasztaljuk meg és elérhetjük a testünk levetésével is, melyből kiszabadulva éli meg a lélek a szabadságot.

A valódi szeretet elfogadja, ha szeretteink másként gondolkodnak mint mi és tiszteletben tartja a döntésüket.

Ha visszatartod magad az emelkedéstől azért, hogy akaratuk ellenére őket is magaddal cipeld, ellenállásotok egymásnak feszül és visszatart benneteket az úttól, melyen haladnátok. Visszahúzzátok egymást, miközben nem érted miért nem haladsz, miért jársz jobb esetben csak körbe-körbe. Amíg a szereteteddel kapaszkodsz beléjük és meg akarod menteni őket, nem tudsz haladni az utadon, az ő életüket éled, mely nem egyezik a tiéddel, ezért általuk tartod vissza magad. Mivel a figyelmed feléjük van, a saját utadtól elfordulsz.

Nagyon fontos most az elengedés, mely csak az elfogadás által történhet meg. Amíg nem fogadod el a másik döntését, mely a tiéddel ellentétes és csak a múltat tudja adni neked - mert beleragadt és nem akar továbblépni - addig visszafelé élsz és a múltba kapaszkodsz általuk.

Lehet, hogy a mélyben, tudattalanul haragszol azokra akiket szeretsz, mert nem fogadod el a döntésüket és félted őket az úttól amit választottak, ami a te utaddal ellentétes. Engedd el a haragot, bocsáss meg nekik, amiért elhagynak és magadnak is, mert ezt megengeded és ezáltal te is elhagyod őket. Lesz akit ez ébreszt fel és követni fog.

Érezd át szívedben a szeretetteli megbocsájtás és az elengedés iránti hála felszabadító érzését önmagad és az érintettek felé.

Az élet egy színdarab, amelyben vannak szereplők akik végigkísérnek az úton de vannak olyanok is akiket közben kiír az élet. A színészek tudják, hogy a színdarab után újra találkoznak. Aki a színpadon meghal, a színfalak mögött a szerepét letéve lehet önmaga újra. Így van ez az élet nagy színpadán is, ahol mi vagyunk a színészek. Más irányba tartunk itt a Földön de odaát újra találkozunk, szerep nélkül, a valódi lényünk által és a valódi létünket éljük tovább.

Ha nem akarsz elmerülni a süllyedő hajóval – önfeláldozó szeretetből -, akkor engedd aki menni akar, arra amerre elindult és éld meg a szeretet magas szintjét az elfogadó szeretetet.

Szeresd magad, engedd meg magadnak, hogy továbblépj és a saját utadon haladj tovább, a saját életedet éld - mert szereted és tiszteled magad, mert szereted és tiszteled a másikat és tiszteletben tartod a döntését, még ha öntudatlan is.

Ha élni akarsz, ne kapaszkodj másba, bízz magadban és engedd el őt. Akkor szereted igazán, ha megengeded, hogy úgy élje az életét ahogy neki jó. Ez téged is szabaddá tesz. A szabadság pedig maga az élet.

Nagy Krisztina Anna