Egyensúly - harmónia a létezésben

Örömteli létezésünk a harmonikus működésből fakad, melyhez elengedhetetlen a férfi teremtőerő – mely elindítja a teremtést - és a női megtartó erő egyensúlya. Harmóniát a kettő kiegyenlítéséből teremthetünk. Mindkettő egyaránt fontos, egyik sem tud a másik nélkül valódit teremteni, tartósat alkotni. A férfi rész megteremti, a női rész megtartja. Aki lebecsüli önmagában a nőt vagy a férfit, teremtésében tükröződik. Az egyensúly a jól működő létezés alapja.

Akkor valódi a teremtésünk, ha a szívünkből indítjuk. Ez azt jelenti, hogy ha a szívünkből teremtünk, a belső női minőségünkkel alkotunk. A férfi esetében ha a női energiát kívülről „szerzi be” vagyis a párja testesíti meg, a kapcsolat bánhatja, mert onnan veszi el az erőt teremtése megtartásához, így teremtése nem szívbeli lesz, hanem érzéketlen és üres. Nagyrészt ezek azok a teremtések, melyek a pénz hajszolásáról szólnak, bármilyen okból kifolyólag. Ha ott az ok, ha ott a kell, már nem jöhet szívből. Ami szívből jön, könnyed és örömteljes. Ez pedig kisugárzik a környezetre és építően hat azokra is akik befogadóak és nyitottak a valódi értékekre.

Ugyanez a helyzet a nő esetében. Ha a teremtés indító energiáját nem belülről, hanem kívülről, a párjától szerzi be, nem lesz valódi a teremtése. Ilyenkor nem boldogul egymás nélkül a nő és a férfi.

Akkor lesz valódi egy kapcsolat, amikor a nő is és férfi is belülről működteti a férfi-női energiáit és ön-mag-(j)ából, a szívéből teremt.

Ne a teremtésedtől várd, hogy megtartson, hanem te tartsd meg a teremtésed! Ha a teremtésedtől várod a biztonságot, kívülről várod. Úgy tudod megtartani,  amit teremtettél, ha a szívedből táplálod a lelkesedéseddel, ha ismételsz, ha rendszert viszel az életedbe. Ez stabilitást, biztonságot ad. Az ismétlődés tartja életben és táplálja a teremtést. A régi mintáktól is azért nehéz szabadulni, mert az ismétlés „kőbe vési”.

Akkor miért mondják, hogy változtassunk, lépjünk ki a megszokottból, a rutinból?

Mert abból a rutinból kell kilépni, ami nem szolgálja a haladásunkat, ami visszatart. Mindig szét kell választani a búzát az ocsútól, mert nem létezik csak az egyik irány vagy csak a másik. Együtt kell működtetni a dolgokat, úgy, hogy szeressük amit teszünk, amiben élünk.

Egy történésből, beszélgetésből, írásból is mindig ki kell választani ami építő. Nem szabad azért követni valakit vagy valamit, mert felnézünk rá, hiszünk neki, mert „többnek, jobbnak” látjuk. Pusztán jó szándékból vezérelve is kaphatunk félrevezetést, ha másnak valamiben jobban hiszünk.

Emberek vagyunk, tévedhetünk. Azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Mindenki a maga szintjén, a maga „osztályát” járva.

Vigyünk rendszert az életünkbe de rugalmas rendszert. Napi, heti szinten, amit szeretünk, ismételjük. Kerüljük a megfeszített, időponthoz kötést és stresszt, ha nem sikerült a megszokott módon, időben megtenni amit szoktunk. Egy bizonyos időtartományon beül legyünk rugalmasak. Ha néha kimarad, az sem baj, csak tegyük.

Hangsúlyozom, hogy csak abba vigyél rendszert, amit szeretsz, amit élni szeretnél!

Ez éppen olyan, mint a növény, amelyet elültetnek és öntöznek, gondoznak. Megteremtik az ültetéssel  és megtartják vagyis éltetik a rendszeres öntözés, gondoskodás által. A férfi teremtő energia és a női megtartó energia így kerül egyensúlyba, így épít, így teljesedik ki.

Nagy Krisztina