Egóból ISTEN

A férfiakban és nőkben egyaránt a Lélek képviseli a női minőséget, a Szellem a férfi minőséget. A spiritualitást ha csak a szellemen keresztül éljük meg, nem tudjuk lehozni a Földre, mert a lélek váltja anyagra a megtapasztalás által. A lélek tárolja a tapasztalatokat, mely sok félelmet tartalmaz. A szellem magasabb rezgésű tudat, benne nincs helye a félelemnek. A lélek (szív), mint női minőség, a tudattalant is jelképezi. Sokszor nem tudjuk miért de érezzük, hogy úgy van, míg a szellem a tudatos részünkkel mindent az ellenőrzése alatt tart.

Amíg a tudattalant ellenségként kezeljük, a lelket/nőt kezeljük ellenségként, aki életet visz az élettelenbe. A lélek/nő teszi élővé amit a szellem/férfi megalkotott. Az élettelen alatt a szellem lélek nélküli teremtéseit értem, mint az elme által alkotott robot, melyből hiányzik a szív. A férfi által felépített házat a nő rendezi be, így visz életet az üres falak közé. A Férfi és Nő együtt teremtik meg a teljességet a Szellem és Lélek által.

A szellem – vagyis tudatosság - nélküli lélek egyik fajsúlyos félelme az önmagától való félelem. Félelem a földi élettől, a korábbi nehéz életek, tapasztalatok miatt, ebből következően a haláltól, az anyagtól, a láthatatlanságából adódóan a láthatóságtól, megismeréstől. Másik fő félelme a Szellemtől való félelem, mert ő teszi láthatóvá, megismerhetővé a tudatosítás által, megmutatva örök létezését.

A lélek nélküli  szellem vagyis az ego ugyanígy fél a Lélektől, az ismeretlentől, a láthatatlantól, próbálja elnyomni, lekicsinyíteni, uralni vagy elmenekülni. Ez a férfi és a nő viszonyában sokszor mutatkozik.  Harcol egymással vagy menekül egymás elől a szellem nélküli lélek és a lélek nélküli szellem (ego), mert félnek egymástól.

Amitől félünk, elkerüljük vagy elnyomjuk. Ha a lélek (női minőség) fél önmagától, kerüli, elnyomja önmaga érzékelését. Ezt pedig leginkább a szellem (férfi minőség) által teheti meg, mert a szellem fénye világítja meg és teszi láthatóvá önmaga és mások számára. Ezért fél a lélek a szellemtől, a nő a férfitól, mert meglátja benne önmagát. A kicsinységét, nagyságát, erejét, gyengeségét… mindent. Amíg csak a kicsi szellem (elme) akarja megmutatni magát – lélek nélkül – azt nevezzük egónak. 

A Lélek (Nő) a Szellemen (Férfi) keresztül mutatkozik meg, ahogy a Nap megvilágítja a Holdat. Ha a Lélek mellett ott a Szellem, a Nő mellett a Férfi - aki látja - a Lélek/Nő érzi ezt és ragyog. A kölcsönösség, az érzelem hozza elő a teremtő erőt a Nőből (Lélekből), azzal, hogy a Férfi/Szellem látja, figyel rá, elismeri. Ez által a Nő a szívével, Lelkével kapcsolódik a Férfi Lelkéhez, életre kel és életre kelti a Férfi Lelkét és mindent amivel kapcsolatba kerül.

A szellem (tudatosság) nélküli lélek fél használni az erejét, mert kevésnek érzi magát. Azt hiszi hogy ő az árnyék, a negatív tartalom, ezzel a hittel azonosul, ezért elnyomja, elfojtja létezését. Ilyenkor a lélek (nő, Hold) kicsivé válik, mert nem tud olyan lenni, mint a szellem (férfi,Nap), aki önmagában is látható. Nem ismeri fel saját nagyságát, mely a láthatatlan folyamatok által élteti az embert, ahogy a Hold áramoltatja az életet a Földön. (apály-dagály, női ciklusok…)

Lélek/Hold/Nő nélkül nincs élet. Egyenlő jogú teremtője a világnak, mint ahogy a Szellem/Nap/Férfi, aki látványosan élteti az anyagot, a Földet.

A lelki fejlődés útja az emelkedés, mely láthatóvá teszi a Lelket a Szellem számára, így a Szellem is élővé válik és érez a Lélek által.

Aki nem akar fejlődni, távol tartja egymástól a lelkét és a szellemét (a nő a férfit, a férfi a nőt), mert az emelkedéssel a Lélek egyesül a Szellemmel és Egységben élik, emelik az anyagot. Ha a lélek fejlődik, vége a párkapcsolati viszálynak, boldog, egyenrangú kapcsolatok születnek, ahol a szeretet, béke, harmónia, egység a fő motívum.

Amikor a lélek számára teher a szellem tudása, még kevesebbnek érzi magát a látható különbségek miatt. Ha a Nő/Lélek elfogadja a láthatatlan tudását, érzékelését, a Férfi/Szellem is elfogadja azt. Így kiegyenlítődik a kettejük közti különbség és egységbe kerülnek.

Mivel mindenkiben ott a női és ott a férfi minőség, saját magunkban, a láthatatlanban kell először rendet rakni. A Lelkünket láthatóvá tenni, felemelni, egységbe hozni Szellemünkkel, mely stabilitást, belső biztonságot ad és érzékelhetően helyre teszi a párkapcsolat minőségét.

A lélek nélküli szellemnek teher a lélek, mert úgy érzi, csak káoszt teremt és visszahúz. Feneketlen mélységbe taszít a tudattalan irányítása által, ha hallgat a lélekre. A kicsi szellem (ego) számára a tudattalan a feneketlen, sötét verem, maga a halál. Ezért szabadulni akar a tehertől vagyis a lélektől, aki – szerinte - a halálba vezet.

Amíg a szellem távol tartja magát a lélektől, egóként működik. Amikor a Lélek egyé válik a Szellemmel, az ego megsemmisül. Ezért az ego félelme a lélekkel való egyesülés félelme, mert a lélek nélküli szellemet (egót) a lélek megsemmisíti.

Létrejön a Szellem és Lélek élettel teli Egysége a testben, Isten földi megfelelőjeként. Így érkezünk meg Istenhez és bontakoztatjuk ki magunkban.

… mert a Lélek és Szellem egysége - az ego megsemmisülése – előhozza belőlünk ISTENT.

Nagy Krisztina Anna