Bizalom

A szeretet alapja a bizalom. Amíg nem bízol, nem tudsz igazán mélyen szeretni. A szereteted felszínes, zárt, merev marad, amit eltakarhatsz színjátékkal, álarc mögé bújhatsz és közben csodálkozhatsz és szenvedhetsz, hogy a másik nem szeret eléggé, zárkózott feléd, nem bízik benned.

Egységbe is csak akkor tudsz kerülni, ha nyitottá válsz. Akkor tudod befogadni a világot, egységbe kerülni vele. Ha nem tudsz elfogadni, befogadni, nem bízol. Nem másban, magadban. Ha magadban nem bízol, hogyan bízhatnál másban?

A bizalom önmagadban azt jeleni, hogy felvállalod magad, mert tudod, hogy biztonságban vagy, a belső középpontod megtart.

Mi a belső középpont?

Tudod ki vagy. Valójában. Tudod honnan származol és elfogadod, felvállalod az eredeted. Nemcsak itt a földi családfát tekintve, hanem az isteni származásodat is tudva. Ha tudod és érzed, hogy Istenből származol, felismered a lélekcsaládod tagjait is itt a Földön. Bízol bennük, nyitott szívvel fordulsz feléjük és egységbe kerülsz velük.

Honnan tudod, hogy kik a lélekcsaládod tagjai? Míg emberi mivoltunkban a testi hasonlóságok, természetbeli hasonlóság jelzik az összetartozást, a lélekcsaládot tekintve főleg a tudatosság szintje kapcsol össze. Érzitek egymás gondolatait, egyenrangúan, egymást kölcsönösen emelve akár órákig is képesek vagytok beszélgetni, nem érzitek az idő múlását. Ugyanígy hallgatni is képesek vagytok anélkül, hogy kényszeresen keresnétek a szavakat, hogy ne legyen kínos a csend. Szellemi szinten érzitek egymást, egyek vagytok.

Életed alapjaiban változik meg, ha valódi bizalomra építkezel.

Nagy Krisztina Anna