Az ősi vér

Amikor azt gondoljuk, hogy hiszünk vagy nem hiszünk valamiben, a hitünkkel a tudattalan döntésünket fejezzük ki. Abban hiszünk, ami mellett tudat alatt döntünk. Ez a tudattalan döntés pedig főként karmikus mintából ered mindaddig, amíg nem a szívünket választjuk. Karmát az elme teremt, nem a szív. Amíg az elme elnyomja a szívet, a valódi szeretet nem tud teret nyerni - az elme szűrőjén át tudunk csak szeretni -, így a karma érvényesül. Gondolj vissza életed első döntéseire, nagyjából ezek érvényesülnek most is, ha nem a szíved vezet.  Ha tudatosan már másként döntesz, mégsem tudsz továbblépni, még nem a szíved szerint élsz.

Tehát honnan hozod a döntést? A szívedből vagy az elmédből? Ha a szívedből, a hited elfogadja szíved bölcsességét, abban fog hinni, így szeretetteli világot teremt számodra. Ha viszont az elméd hozza a döntést a kiszámíthatóságra alapozva, hited a látható világra fókuszál és szív nélküli látszatvilágot teremt, melyben a szeretet a legfőbb látszat.

A legfőbb döntésed, hogy honnan döntesz. A hited pedig a döntésed valamiről, hogy elfogadod vagy elutasítod. Kell vagy nem kell. Szereted vagy haragszol rá.

Amit tudattalanul elutasítasz, abban tudatosan nem hiszel. Amit tudattalanul elfogadsz, nyitott vagy rá, abban tudatosan hinni fogsz.

Ha elutasítod a szeretetet, a szerelmet vagyis tudat alatt úgy döntesz, hogy nem kell, akkor tudatosan nem hiszel benne, hogy ez neked sikerül, így nem tudsz bevonzani vagy megtartani egy párkapcsolatot, mert a nőt, az anyát (magadban is, férfiként pedig édesanyádat és gyermekeid anyját) utasítod el, a szeretet képviselőjét, a női minőséget.

Amikor nem tudod megvédeni amit elértél az életedben, mert folyton kiesel az áramlásból, nincs erőd megtartani magad, akkor magadban a férfit, az apát (nőként gyermekeid apját), főleg édesapádat utasítod el, aki az élet képviselője, mint férfi minőség. Ilyenkor általában tudattalanul úgy döntesz, hogy elutasítod őket – tudatos vagy tudattalan gyermekkori  tapasztalás miatt -, így nem fogsz hinni sem a szeretetben, sem a biztonságban. A hitetlenségeddel vagyis az elutasító döntéseddel pedig megteremted az elutasítás és hiány megtapasztalását a  párkapcsolatot és az életedet illetően.

Ha látszólag jó a kapcsolatod a szüleiddel és a párkapcsolatodat is jónak éled, mégsem működik az életed, akkor tudattalanul utasítod el a szüleidet, a származásodat. Ide értve a családi őseid, a nemzeti hovatartozásod és a spirituális, Isteni eredeted is – a szíveddel való kapcsolatod.

Hogyan hihetnél magadban, ha elutasítod az eredeted, ha nem állsz ki mellette vagyis megtagadod magad, a szíved? Akkor azt sem tudod ki vagy. Mástól viszed az erőt, másból élsz – mint egy kakukkfióka – és csak azt veszed észre, hogy egyedül maradtál egy idegen fészekben, amire azt hiszed, hogy a tiéd.

Ha más otthonában élsz, tudat alatt elutasítod az édesapádat. Ha nincs  párkapcsolatod, tudattalanul elutasítod az édesanyádat, így nincs aki szeressen. Lehet, hogy látszat kapcsolatban élsz és kitörni készülsz de lehet, hogy boldogságot hazudsz magadnak. Amíg életedben félelmet élsz, szenvedsz, elégedetlen vagy – bármilyen tekintetben – nem a valódi szeretetben vagy, nem a valódi helyeden.

A múltban sok eltitkolt családi trauma, félrelépés, erőszak történt, mely akkor még – ha kitudódott – komoly ítélkezéssel, szégyennel, fájdalommal, veszteséggel járt, így inkább elhallgatták és tévhitbe vezetve éltették a családot tovább.

Találj haza az őseidhez, ismerd meg a földi származásod és tedd rendbe az ősi eredeted, hogy megtaláld a helyed a családban, mert lehet, hogy akit a nagyapádnak hittél, egy idegen ember volt és akit a dédmamádnak tudtál, a női nem egyik áldozataként más gyermekét nevelte fel, mert neki már nem lehetett saját gyermeke. Amíg nincs rend mögöttünk nincs szilárd alap, mire akarunk újat építeni? Legfeljebb kártyavárat építhetünk de igazi otthont nem.

Ugyanez a helyzet nemzeti téren is. Amíg vakon elhiszed mások tanításait a történelmünkről, mert az iskolában ezt tanítják és nem keresed a valódit, amelyet a szíved is elfogad, addig ismét fejet hajtasz az idegen, külső hatalomnak, mely a nemzet sorsát készül megpecsételni, hogy tovább pörgesse a karma kerekét és – immár láthatatlanul, a tudatot elsötétítve – hajtson igába ismét.

Ébredj fel! Nyisd ki a szemed és lásd meg a világot amiben élsz! Nézz a látható mögé! Találj magadra, mert amíg nem tudod ki vagy, bármit elhitetnek veled és aszerint fogsz élni.

Ha nincs múltad, hogy legyen jövőd? Mire akarsz építeni? Más múltjára?

El kell engedni a múltat, igen – ami már lejárt és azt nagyon. De az őseink soha nem „járnak le” – miért akarjuk eldobni őket? Ők a kapcsolatunk a Földdel, ők adtak lehetőséget, hogy erre a gyönyörű bolygóra szülessünk és itt fejlődjünk.

Aki hontalan, befogadott, mit tesz a világban? Milyenné teszi azt? Nincs kapcsolata vele, nem érzi át, nem tudja, nem akarja élni sem.

Tehát találjunk haza a szüleinkhez, a családi, nemzeti őseinkhez. Ez nem azt jelenti, hogy úgy kell élnünk, mint ők. Sőt. Akkor válunk méltóvá hozzájuk, ha fejlődünk és megmutatjuk, hogy képesek vagyunk igaz szeretetben élni, hogy méltók vagyunk továbbvinni és emelni az ősi vért, amiért ők oly sok szenvedéssel és halállal áldoztak, értünk, bízva abban, hogy lesz majd valaki, aki méltóvá teszi a családot, a nemzetet, hogy ők is békében nyugodhassanak immár.

Tehát tárd fel és ismerd meg a valódi múltad, fogadd el az őseid, hogy el tudd fogadni a szüleid, a hazád, önmagad, mert így tudsz eredetedhez méltó jövőt építeni magadnak és a világnak.

Nagy Krisztina Anna