Az életről...

Nem tudjuk mi az élet. Csüngeni mások hasznán, olvasni a valót, mely ég s Föld közt hempereg. Létünk megannyi viadala a szó, mely nem ismer határokat. Hordjuk mit ránk vetett az élet s nem vesszük észre, honnan jöttünk, kik vagyunk, merre tartunk. Látványunk elviszi szemünk fényét s az igazságot, mely múltakat köt össze s igába hajt megint. Nézzetek körbe a világban és lássátok meg a csodát, mely ott lebeg minden létben, megannyi képben, meddig szemünk ellát. Várjuk a csodát de nem teszünk érte, csak visszük a súlyokat tovább, hogy lássák a világok tettünk erejét, a kínt, mit éltünkben hordozunk. Puha látvány ez, gyenge felfogás, mely élénkíti a nagyok szerepét s döngeti a földbe a nép erejét.
Lássátok magatokat a bűnben, mit nem engedtek soha, mert véretek nem engedi. Miért e nagy kín, mely szívetek vérét szívja s pusztítja lelketek? Engedjétek végre, hogy lássátok a csodát, mely belülről hat át. Akasszátok szögre a lángot, mely sarkalja a vágyott kínt s eteti a népeket tartó erőket, hogy oltalmuk a végzet legyen.

Ez nem a valódi út.

Váltsatok szót s irányt, hallgassatok a bennetek megbújó tiszta szólamra, mely várja, hogy hangot kapjon végre s mutassa útját a szegénynek, hogy kivezesse a hatalom átkából s mások markából.

Gyengék s úton állók figyelem!

Gyújtsatok lángot szívetekben s kérdezzétek a Napot, merre menjetek. Látványotok megtelik Fénnyel s szívetek hangját követve kivonultok a sötétből. Hívetek látványa visszatér s áldjátok a napot, mikor e Földre születtetek.

Most magyarul szólok Hozzatok, kik megmaradtatok az úton s nem térített el a szöveg nehéz sora.

Életetek megváltozik most. Készüljetek, mert új idők jönnek, kinek-kinek hite szerint. Most fontos a tudás, melyet az elmúlt időkben szereztetek. Leljétek hasznát és merjétek élni az erőt, mit a tudatosság mutat. Bízzatok magatokban, mert a kivezető út ez. Ha hátrányt szenvedtek bármiben, nézzétek mi rejlik mögötte és oldjátok fel mi hozzá kötött, a szívetek bánatát. Ebben van az erő. Ha elengeditek ami köti a múltat s nem engedi a jövőt, mely kitaszít a jelenből, visszatértek a valódi útra, melyet az idők kezdetén vállaltatok.

Nézzétek meg, hogy életetekben mi a bűn, amit nem akartok feledni, melyért vezekeltek még mindig, hosszú időkön át. A szívetekben van a kulcs mélyre rejtve, hogy a félelem gátján keresztül jussatok szívetek Fényéhez, a Valódi Egységhez.

Merj vállalkozni, szembenézni a múlt sebekkel s vállalva, hogy újra fáj, menj elébe mi szívednek kedvez. Ekkor megtörik a varázs s feleszmél szíved.

De ne feledd! Csak az nyitja a zárat, ha szívedből teszed.

Engedd el mások szavát, útját, szándékát, mit érted akar, mert nem szívéből teszi. Siker kell neki. Fényét kívülről nyeri s ezt engedi át, hogy lásd.  Más fénye nem tiéd, érted nem szól a nép.
Magadra hallgass, szívedre már, akkor talán tied az út, mely néked jár. De ha szíved vétektől terhes, elvisz messzi útra, mely éltednek nem hivatott. Ez az mi megingatott.
Szíved bánatát engedd el, akkor életed felemel s méltó helyedre terel.
Látványod megtér ekkor s szíved párja méltón egyesül veled s szívetek lesz újra EGY.

 
Kuthumi
s ki közvetített nekem

Nagy Krisztina Anna