A túlsó part

Az emberiség általában fél a láthatatlantól, a spiritualitástól vagyis a valódi, mély szeretettől. Ha legyőzöd a láthatatlantól való félelmedet, befogadod a spiritualitást, akkor hozzáférsz a szívedhez, melyben az igaz szeretet rejlik. Minden láthatatlan, ami nem a jelen pillanat, amit nem tapasztalsz éppen a tested által az érzékszerveiddel, az érzéseiddel. Történhet bárhol bármi, ha nem vagy benne testileg kívül-belül, ha nem éled az életedben, az számodra nem létezik. Nem a te valóságod. Tehát számodra láthatatlan. A láthatatlan azért kelt félelmet, mert nem tudod irányítani, mivel az érzékelésed felett áll.

Ha hallasz egy "kopogtató szellemet", megijedhetsz tőle, mert nem látod, míg ő érzékeli a félelmed, így ijesztgetős játékot játszhat veled. Ha viszont hiszel az érzékelésednek, elfogadod a létezését - nem más elmondása alapján, mert az nem belőled jön, nem a te valóságod, tehát akaratlanul is megvezethet -, tudsz segíteni magadon azzal, hogy rajta segítesz.

A spiritualitástól való félelem a spirituális képességektől való félelmet jelenti, az előző életekben megélt áldozati szerepek miatt. A spirituális képesség a szeretet képességünk is egyben, ezért nyomtuk el mindkettőt. Tehát minél jobban félsz a láthatatlantól, annál jobban félsz a spiritualitástól, a szeretettől. Tudat alatt is. Ez utóbbit a környezeted tükrében látod meg.

A félelmek leküzdésére nagyon jó lehetőség a jelenlegi időszak. Ha nem félsz, megnyílsz a szeretetnek és beengeded. Tehát a mostani megélésekre úgy tekints, mint csodálatos lehetőségre önmagadhoz. Tudatosan közelíteni a belső érzékelésedhez, melyre sokszor nincs magyarázat. Hinni benne és eszerint élni, azt jelenti, nyitni a szeretetnek és befogadni azt, miközben a félelem egyre fogy és végül megszűnik.

Az érzéseinket nem tudjuk irányítani de a félelmeinket tudjuk uralni. Ebből az irányból is meg lehet közelíteni a szeretetképességünket. A valódit. Tehát bármilyen félelem legyőzésével - mely mindig a láthatatlan felé irányul, amit a jelen pillanatban nem is élsz -, a láthatatlantól, a szeretettől való félelmeidet győzöd le.

Aki az utcán nem fél de otthon igen, azt jelenti, hogy látszólag szeret és azt hiszi, hagyja hogy szeressék de valójában mélységeiben nem engedi be a szeretetet. Tehát figyeld meg, hogy otthon, családi körben hogyan viszonyulsz a kinti, félelemmel teli helyzetekhez. Mennyire van rád hatással bármilyen félelemkeltés, bármilyen nyomás, fenyegetés. Nyugodt tudsz-e maradni bármilyen körülmények között, tudva, hogy minden rendben van és a legjobban, szeretetben oldódik meg, úgy, hogy semmilyen hátrány, veszteség nem ér, mert tudod, hogy a szeretet a legfőbb hatalom, mely támogat, véd, segít, mert a legjobbat szándékozza adni neked akkor is, ha fáj az út, mégis éltet az öröm. Itt mutatkozik meg a valódi hited, hogy tudod, minden rendben van. Ha így van, akkor mondhat bárki bármit, élhet bárki bármit, mutathat, bizonyíthat, hogy a saját hitét táplálja beléd de nem fér hozzád, mert te a saját hitedre alapozol, melyet a belső tudásodból, a megérzéseidből merítesz - melyre sokszor nincs magyarázat -, megtapasztalod annak erejét, a belső szabadságot. Ha pedig eljutottál a valódi szabadsághoz, ahol már nincs semmi félelem, felszabadulsz a kötés alól, mely elnyomásban tartott és átkapcsolódsz a szeretet világába, ahol már nem fér hozzád többé semmilyen félelem, mert felismered, átlátsz rajta és legyőzöd. Belül, önmagadban. Ezáltal egy új világba kerülsz, ahol már valóban te irányítod a sorsodat. A külvilág pedig alkalmazkodik. Úgy, hogy megtörténnek életedben a csodák… Olyan felemelő tapasztalások, amelyeknek „normál” esetben nem úgy kellene történni, mert a látszat mást mutat.

Később pedig már csodák nélkül is békében élsz, amint láthatóan is eljön az új világ, a „Földi Mennyország”, feltéve, ha ide váltasz jegyet. Győzd le a félelmeidet, kezdd a kisebbekkel, ahol érzed, hogy képes vagy felülkerekedni. Ez önbizalmat és erőt ad, mellyel mehetsz tovább az egyre nagyobb félelmek felé, melyek az erőd növekedésével egyre zsugorodnak és a korábban legnagyobbnak vélt félelmeidet lesz a legkönnyebb feloldani.

Tehát amiben most élünk egy jó erőpróba önmagad és a félelem közt.

Kire figyelsz? Kiben hiszel? Kit erősítesz vele? Tehát kinek adod az erőd? Önmagadnak vagy a félelemnek? A szívednek vagy az elmédnek? A láthatónak vagy a láthatatlannak, azaz a saját hitednek?

A jelen idők valóban a vég pillanatai, mert a világunk megváltozik. Ugyanoda már nem tudunk visszatérni és nem mindegy hogyan élünk tovább. Elindultunk egy hídon, mely szakad le mögöttünk, bontva a régi világunkba visszavezető utat, így visszafordulni már nem lehet. A régi módon élni már nem lehet. Széles a híd de nagy a köd és hangos a hívó szó, mely egyik partjára hív, míg a másik part csendes és nyugodt, békésen szólít a szíveden át és várja, hogy hazatérj hozzá...

Most már dönteni kell, frekvenciát választani, hogy be tudj sorolni a sávba, mely a választott partodra visz.

Vagyis döntsd el kiben hiszel, kire hangolódsz, kire hallgatsz, kit választasz, mert a hiteddel, a figyelmeddel teremted az új világodat! A saját szíved szerint élsz, bízol a szíved tudásában, a megérzéseidben, a szívedre figyelsz és hiteddel követed vagy a más által eléd tett tudásban hiszel és aszerint kívánsz élni.

Egy dolgot mindig tudj: a szív halkan szól és vakon bízik, az elme dübörög és látni akar…

Nagy Krisztina Anna