Magamról

 

Életem ez a spirituális út, melyet választottam. A nehézségek - melyeken átmentem - megérleltek, kibontották bennem azt a belső erőt, melyet korábban nem is kerestem, mert azt hittem élem, használom. Becsaptam magam, mert az egó erejét használtam, akarva hittem, melynek két iránya volt. Egyrészt a valódi hitemet tudtam de nem éreztem, ezért akarással valósítottam meg amire vágytam. Ezért borult le többször amit már felépítettem. Másrészt a hit akarása eltakarta az igazságot, a másik végletet, mely szerint amit a legjobban akartam, tudattalanul legjobban taszítottam, hárítottam, kerülgettem s közben nem értettem, miért nem működik amiről tudom, hogy az utam, a küldetésem, az életem. 

Tudattalanul folyton csak menekültem a valódi utam elől, míg tudatosan szembeszálltam a környezetemmel is és kiálltam a hitem mellett. Saját magam legnagyobb ellenségévé váltam amikor kezdtek jól alakulni a dolgaim. Sokáig nem értettem, hogy miért teszem ezt magammal, holott sok mindenre ráláttam, kioldottam, mégis újra és újra visszakerültem a megoldottnak hitt helyzetekbe. Az erőmet önmagam ellen fordítottam, mert tudat alatt féltem a szeretettől, a szerelemtől, pedig egész életemben szeretetben éltem. Attól féltem ami kivezet a sötétből. 

Aztán rájöttem, hogy bocsássak meg magamnak mindenért... A mások által elszenvedett sérelmekért is magamnak bocsássak meg, mert tudat alatt én akartam, őket pedig felhasználtam. Általuk tartottam távol magam az Egységtől, a Fénytől, a Lelkemtől...

 

Kitartásomért és hitemért cserébe belső értékeket kaptam és türelmet, hogy ki tudjam várni, míg munkám gyümölcse a látható világban is megjelenik.

Kérlek, soha ne add fel a hited és bocsáss meg magadnak, mert ez az egyetlen út, mely kivezet a sötétségből.

 

Nagy Krisztina Anna